Szabadka város

Azoknak, akik úgy szeretik Szabadkát, mint én.

Látogatók

free counters

2009.05.30. 16:07 eXenon84

A Városháza építése - A stílusok harca

Címkék: stílus épületek városháza szecesszió jakab dezső komor marcell

  Boško Krstić a Városházáról írt könyvében eképp folytatja bevezető gondolatait: "A szabadkaiak nyíltan vállalják iránta érzett szerelmüket és állítják: Nem tudok élni a Városháza nélkül. Ezt pillantja meg elsőként a városba érkező. És amikor elmennek Szabadkáról, a Városháza az, amire szünet nélkül emlékeznek. A szecesszió és az európai rendű építészek, művészek és iparosok nagy ihletének legmarkánsabb példája ebben a városban a századforduló idejéből. A stílusé, amelyhez visszatérünk, mint az utolsó klasszikus művészeti stílushoz."

  A szabadkai Városháza egy igen egyedi stílusirányzat megvalósulása: a magyar szecesszióé. Amikor az 1906-os városi gyűlésen Biró Károly, Szabadka akkori polgármestere, kijelentette, hogy a városháza felépítéséhez szükséges pénzt előteremtették, még senki sem tudta, milyen stílusban fog felépülni a Városháza. "Látszólag minden nyilvánvaló volt: az új városházát mindenképpen barokk stílusban kell felépíteni, Mária Terézia korának domináns stílusában, hiszen a királynő nevét Szabadka a szabad királyi város státuszával együtt kapta." Ám a dolgok végül másként alakultak. "Az 1900-ban megtartott párizsi Világkiállításon - amelyen kiemelkedett a szecessziós stílusú magyar pavilon, és a pécsi Zsolnay gyár bemutatta a kerámiagyártás új technológiáját - mintha a mérleg nyelve a szecesszió követőinek felére billent volna."  A szecesszió - ez az új irányzat - akkoriban bontogatta szárnyait, s mint minden új és ismeretlen dologra, erre is sokan negatívan reagáltak, mondván, a szecesszió "mélyebb tartalom és érzés nélküli divat". Gondolata mégis megérkezett Szabadkára, mely azonnal hosszas vitáknak és tanácskozásoknak adott okot, mire végleges döntés született.

  Kiírták a pályázatot. Szabadka teljes építői lendületbe került - mindenki csak azt találgatta, vajon ki nyeri meg a pályázatot, s ezáltal ki hagy örök nyomokat a város építészetében?

  "A nagy és szép meglepetések időszaka volt az, amelyet Reichl Ferenc rendezett a szabadkaiaknak. Palotája, amelyet 1904-ben szecessziós stílusban építtetett, mindenki csodálatát kivívta, korábbi tervei okán - a Nemzeti Kaszinó [Városi Könyvtár] 1896, a Gimnázium 1900, az Osztrák-Magyar Bank [Fidelinka épülete] 1901, valamint a színház és szálloda adaptációja 1904 - pedig ő volt a legkomolyabb szabadkai pályázó."

  "A pályázat 1907. január 1-én zárult. Egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt, 1906. december 31-én érkezett be "A torony alatt" jeligével ellátott pályamű Budapestről. [...] A zsűri megállapította, hogy a pályázatra tíz munka érkezett, és döntését 1907. január 21-én hozta nyilvánosságra."

  A zsűri (Biró Károly polgármester, Dr. Dembitz Lajos főügyész, Frankl István városi főmérnök, Váli Gyula városi építész és Dr. Purgly Sándor későbbi főispán) hosszas és nehéz mérlegelések után az első díjat az "A torony alatt" jeligével ellátott pályaműnek ítélte oda, amely Komor Marcell és Jakab Dezső munkája volt. S hogy végül milyen volt az építendő városháza stílusa? "Az architektura Mária Terézia-barock, mely stílus a város történeti múltjának leginkább megfelel." Sehol egy szó az új stílusról: a szecesszióról!

  Az igazán nagy fordulat csak a pályázat lezárása után következett be, amikor az építő bizottság ülésén 1907. decemberében Jakab Dezső kijelentette, hogy a új városházát nem barokkosra, hanem szecessziósra építik! Azt, hogy a két építésznek ez volt-e a terve már a pályázat idején, vagy az eltelt egy év alatt változtattak elképzelésükön - nem lehet tudni. Ha figyelembe vesszük, hogy Jakab és Komor is Lechner Ödön-tanítványok voltak, és már megajándékozták a várost egy olyan épülettel, mint a zsinagóga -, igen valószínű, hogy az eredeti barokk stílusú pályamű csak taktikai húzás volt részükről.

  Az építő tanács, a polgármester és a közgyűlés jóváhagyták a változtatást, nem úgy a minisztérium, mely az Országos Középítési Tanáccsal egyetemben észrevételek egész sorátt jutatta vissza a városi irányításnak és a tervezőknek. Komor Marcell és Jakab Dezső végül 1908. áprilisában indulatos levélben visszautasították a tanács észrevételeit, s kiálltak a szecesszió eszméje mellett: "Elismerjük tehát a Középítési Tanács véleményét abban a tekintetben, hogy tervünk stílusa teljesen individuális stílus, amelyben magyaros ornamentikát alkalmazunk. - Annak megítélésére azonban, hogy vajon munkánk előbbre vitte-e a magyar nemzeti stílus ügyét vagy sem, ma élő ember egyáltalában nem lehet hivatott, mert a keresés, a művészi kutatás mai nagy munkája még korán sincs befejezve és még igen sok fárasztó munkát, lelkesedést és hazafias szeretetet kíván."

  Pontot az ügy végére végül Biró Károly polgármester tett, aki Budapestre is elutazott, hogy elsimítsa a nézeteltéréséket.

  "Ezután már minden úgy folyt le, ahogyan kellett. Az utolsó tanácsülésen, 1908. június 6-án, Biró megható szavakkal vett búcsút a régi épülettől."

 

MEGJEGYZÉS: Az idézetek Boško Krstić: Városháza, a szabadkai csoda című könyvéből valók.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadkavaros.blog.hu/api/trackback/id/tr211153372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.