Szabadka város

Azoknak, akik úgy szeretik Szabadkát, mint én.

Látogatók

free counters

2009.07.09. 17:41 eXenon84

Hétkapuváros és a kerületek

Címkék: város kerületek

  Miután Szabadkát 1779-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította (Szent Maria kamarai mezővárosból Maria Thersiopolis lett), fellendült az élet a városban. A városi atyák is több gondot fordítottak a helység szépítésére, rendezésére. Először az addig kialakult várost választották el a külső területektől egy árokrendszerből álló sánccal, melynek egyes részeit később fallal szándékoztak megerősíteni. Noha a sáncok elkészültek, falakat már nem építettek rájuk.

  Az országutakra viszont, ahol a sáncok elérték azokat, sorompókat állítottak; ezeket nevezték kapuknak. Hét ilyen városkapu volt - innen az elnevezés: hétkapuváros. Ezek: a bajai, halasi, majsai, sándori, szegedi, zentai és a zombori. Minden kapunál őr- vagy vámház állt. Később a városrészek ezekről az átjárókról kapták elnevezésüket.

~ o ~

  Több régi kerülete is van Szabadkának:

  • Bajnát - Bajnátnak azt a magasabb földterületet nevezték, amely a Zentai út, a Kispalics és a Mlaka között terül el. Eredetileg Bajin háta volt a neve. Ősidők óta lakott volt. Bronzkori lelőhelyet is találtak itt az i.e. IX. századból, de előkerültek edények a szarmaták korából (IV. század), germán és avar sírok a népvándorlás, nem utolsósorban a magyarok honfoglalásának az idejéből.
  • Kér - Szabadka déli városrésze, magasabb földhát, amelyet északról a hajdani Gát-tó és a Gátnak nevezett völgy, keletről pedig a Mlakának nevezett széles völgy határol. Valószínűleg azzal a Kér településsel azonosítható, amelyet a Kér törzsbeliek foglaltak el a honfoglalás idején, és amelyet 1193-ban III. Béla király, anyja adományát megújítva, a székesfehérvári ispotályos kereszteseknek adott. Ma a kéri városrész legjellegzetesebb épülete a Szent Rókus római katolikus plébániatemplom.
  • Rókina bara (Rogina bara) - Ősrégi mocsár a középkori Szabadka falu, később pedig a katonai sánc keleti oldalán. A jelenlegi vasútállomás és a Vuk Karadžić utca között terül el észak-déli irányban. Rókina barának is nevezték. Idővel akadályozta a város terjeszkedését, ezért 1764-ben a királyi kamara rendeletére fűzfákkal kezdték beültetni. 1794-ben egy másik rendelet értelmében lecsapolták és a területet házhelyeknek adták el. Ugyanekkor egy töltésutat is emeltek a jelenlegi Đuro Đaković utca hosszában. A víz azonban a munkálatok ellenére is részben megmaradt. 1821-ben építettek egy lecsapoló csatornát is, de a víz továbbra sem folyt le. Az 1840-es években még ezen a helyen fürödtek a gyerekek; déli, kiszáradt része 1827 óta disznópiacnak szolgált. A vasútállomás építésekor, 1864-ben kövesutat építettek rajta keresztül. 1888-ban a városi tanács elhatározta, hogy a szabad területet feltölti és a bara helyén parkot létesít (ez a mai Lenin-park), valamint törvényszéket építtet (Pannonia nyomda). A mélyedésbe ezek után másfél évig hordták a homokot, a környező telkeket pedig házhelynek adták el. A ma is meglevő platánfákat 1888-89-ben ültették.
  • Kertváros - Szabadka keleti része, az a városrész, amely a vasútállomáson túl, attól keletre, főleg a II. világháború után keletkezett. A kertváros a valamikori Szegedi szőlőket, az Agina barát és Radonovác egy részét foglalja magába. Itt főleg nagyobb, családi kertes házak találhatók.
  • Sándor - Szabadkától délre elterülő terület. Az I. világháború után Aleksandrovónak is nevezték. Ma mindkét megnevezése használatos. A XVIII. század végén egyike volt Szabadka öt ugarföldjének, amit 1804-ig betelepítettek. Sándor neve alatt egy eddig okmányokból meg nem ismert középkori település bújik meg. Egy magaslaton hajdani, XI. és XIV. századból való templom romjait találták meg. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy Sándor már a bronz- és a szarmata korban is lakott terület volt.
  • Gát - Szabadka azon városrésze, mely a központtól délnyugat irányban található. A völgyben fekvő terület a mai Ivan Milutinović utcától a Gundulić utcáig tart. 1787-ben Ivan Šubić vízimalmot építtetett, és hogy a szükséges vizet biztosítsa, a Vučidolból érkező erecskét gáttal záratta el - innen az elnevezés. A Gáttól valamivel nyugatabbra volt található a Gát-tó.
  • Mlaka - Városrész Szabadka déli részén, a Május 1-je utca mindkét oldalán. Alacsony, régebben vízjárta terület, valamikor mocsaras legelő lehetett, később kertekké alakították át. Rajta keresztül folyt az egykor Foknak nevezett erecske, amely a Kelebiai-tó fölös vizét a Nagyréten és a Jaszibarán keresztül a Kispalicsba vezette. A XVIII. század második felében népesedett be, amikor a magasabban fekvő kertekben házak épültek.
  • Szenta - Szabadka egyik déli városrésze. A Zentai út és az egykori Péterváradi (ma: Rádity-fivérek) útja között, a Szent György-templom környékén terül el. Városkapuján át a földes úton erre lehet eljutni - még ma is - Zentára.
  • Sétaerdő - A mai Sétaerdő helyén a XVIII. században eperfaültetvényt létesítettek a selyemhernyó-tenyésztés fellendítésére. Ez a vállalkozás azonban nem járt sikerrel, s mivel az erdő megmaradt, ebből lett később a Sétaerdő, vagy - ahogy a múlt század második felében nevezték - a Városliget (manapság Kiserdőnek is szokás nevezni). Ez a terület gyorsan a szabadkaiak kedvenc helyévé vált. Itt létesült Szabadka első előírásos labdarúgópályája az I. világháború előtt, később pedig teniszpályák és más sportterek, köztük a Sportcsarnok.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadkavaros.blog.hu/api/trackback/id/tr871236777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.