Két nagyvárosi érsekség, két székesegyház, egy érsek?
A Szabadkai Egyházmegye a Bácsi Érsekségből ered, amelyet Szent László király alapított 1090 körül. Ezen érsekségnek és Káptalan Testületnek székvárosa Bács volt. 1135-ben a Bácsi Érsekség egyesült a Kalocsai Érsekséggel. Így jött létre a Kalocsa-Bácsi Érsekség. Az érsekek hol Bácsott, hol pedig Kalocsán székeltek, és leginkább kalocsai de úgy is mint bácsi érsekek írtak alá. Így a "mindörökre" egyesült érsekségnek továbbra is két székesegyháza és káptalanja volt: nagyobb Bácson és kisebb Kalocsán. Az éresekek egyik és másik székesegyházban is szolgáltak.
Bácskának azon a részén amely most Szerbiához tartozik, egészen a mohácsi csatáig (1526) virágzott a vallásos élet, különösképpen a szerzetesi élet. A szerzetesek és szerzetesnővérek 10 apátság és 9 elöljáróság területén éltek. A török uralom idején földúlták nem csak a kolostorokat, hanem szinte minden keresztény kegyhelyet. A török uralom alóli felszabadulás után többé nem újították fel sem a Bácsi Káptalant, sem a bácsi székesegyházat. Az érsekség továbbra is a Kalocsa-Bácsi nevet viselte, de az érsek inkább kalocsaiként, mintsem kalocsai-bácsi érsekként írt alá. Bácska területén megújult az egyházi élet. Még a törökök idejében, de főleg az uralmuk alóli felszabadulás után, a XVII. század végén, az elnéptelenedett Bácskába pravoszláv szerbek és katolikus horvátok telepednek le. Abban az időben kevés magyar hívő volt. A XVIII. század folyamán Bácskába magyar, német és szlovák lakosság települt.
Bácsi Apostoli Közigazgatás
1918-ban a valamikori Kalocsai-Bácsi Püspökség kétharmadát a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. Tekintettel arra, hogy a Kalocsai Érsekséggel való kapcsolat fenntartása szinte lehetetlen volt, a Szentszék 1923-ban létrehozta a Bácskai Apostoli Közigazgatást, szabadkai székhellyel. E közigazgatás hívei jórészt magyarok, németek, horvátok és szlovákok voltak. A Közigazgatás élén a szabadkai Szent Teréz Plébánia plébánosa Lajčo Budanović állt mint apostoli adminisztrátor, akit 1927. május 1-vel püspökké szenteltek.
A szabadkai Szent Teréz Plébánia keretében létrejött a Bácskai Egyházi Körzet püspöki hivatala. 1936-ban megtartották a Bácskai Apostoli Közigazgatás első szinódusát, amikor kiadták a bácskai törvénykönyvet is. Ennek köszönhetően több új templom is épült, a püspökség egész területén, felépült a Paulinum papnevelde és a lelkészek száma hihetetlenül megnövekedett.
A II. világháború idején a Bácskai Apostoli Hivatal ismét önálló hivatalként a Kalocsai Érsekség hatáskörébe került. Ebben az időben Budanović püspököt internálták és a budapesti börtönbe zárták. A háború befejezésével Budanović püspök ismét visszakerüt a Bácskai Apostoli Hivatal élére. Megélte a németek kiűzetését, melynek során Bácska elveszítette híveinek egyharmadát. Ekkor sok templom hívő és pap nélkül maradt. Budanović püspök inkább a munkától mint az öregségtől megtörve, 1958. március 16-án elhunyt és a szabadkai székesegyházban lett eltemetve, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele elnevezésű oltár előtt.
A Szabadkai Egyházmegye
1956-ban Zvekanović Mátyást segédpüspökké szentelték fel. 1958-ban Lajčo Budanović püspök halála után, átvette a Bácskai Apostoli Hivatalt. Az új adminisztrátor folytatta elődje munkáját. Az ő idejében is létesültek új plébániák, épültek templomok, és felépült az új Paulinum papnevelde és a Josefinum lelkészotthon..jpg)
VI. Pál pápa 1968. január 25-én a Bácskai Apostoli Közigazgatás területén új püspökséget alapított, Szabadkai Egyházmegye néven és Zvekanović Mátyást nevezte ki első szabadkai megyéspüspöknek. Az Egyházmegye élén 1989. május 16-ig állt, amikor II. János Pál pápa mons. Pénzes Jánost nevezte ki új szabadkai megyéspüspökké. Az új püspök az Egyházmegyét ugyanaz év június 18-án vette át. Zvekanović Mátyás püspök 1991. április 21-én hunyt el és a szabadkai székesegyház újonnan megépített püspöki sírboltjában temették, a valamikori Szent József oltár előtt.
~ o ~
A Szabadkai Egyházmegye székhelye Szabadka, a székesegyház pedig a szabadkai Szent Teréz Plébániatemplom maradt. A Szabadkai Egyházmegye védszentje Szent Pál apostol. A Szabadkai Egyházmegyének mintegy 350 ezer hívője van. A hívők száma jelentősen csökkent Jugoszlávia szétesése után. A Szabadkai Egyházmegye hívőinek többsége magyar nemzetiségű. Szám szerint a második helyen a horvátok állnak, és kisebb számban vannak képviselve a németek, szlovákok és más nemzetiségűek. Ezeken a nyelveken folyik a szertartás.
A papnövendékek a szabadkai Paulinumban (klasszikus nyelvi gimnáziumban) tanulnak, magyar és horvát nyelven, míg egyetemi hittanulmányaikat Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Olaszországban végzik.
A Szabadkai Egyházmegye keretében Teológiai-Katehétikai Intézet is működik, magyar és horvát nyelvű ágazattal. Az intézetben a jövendőbeli hitoktatók, lelkipásztori-pasztorális munkatársak és diakónusok tanulnak. A püspökségben több mint 80 lelkész és 5 állandó diakónus dolgozik. Szabadkán, Bácson és Újvidéken ferencesrendiek, Zomborban pedig karmeliták vannak. Az egyházmegye területéről számos jezsuita származik, akik jelenleg a magyar, illetve a horvát jezsuita rendtartomány keretében dolgoznak. Az egyházmegye területén az apácák négy rendbeli kongregációja tevékenykedik. Számuk százra tehető.
A Szabadkai egyházmegye területén úgyszintén van számos plébánia görögkatolikus hívőkkel, akik többnyire ruszin és ukrán nyelvűek. Amikor 1986. december 19-én II. János Pál pápa megalapította a Belgrádi Egyházi Tartományt a Szabadkai Egyházmegye és a Nagybecskereki Püspökség suffragan püspökségként csatlakoztak hozzá.
Az első metropolita érsek dr. Franc Perko, akit 1987. január 6-án Rómában szentelték fel. 2001. április 16-tól dr. Stanislav Hočevar érsek az utóda.
