A Városházáról számos legenda és anekdota szól. Ezek egyike a valamikori Városi kávéház, mely mindmáig nagy vesztesége a városnak és az épületnek, és nagy szomorúsága sok idős szabadkainak...

  "A Városháza észak-keleti, legforgalmasabb sarkán helyzkedett el, egyforma kilátással a korzóra és a főbejárat előtti térre."

  A korabeli újságokból és leírásokból az derül ki, hogy a kávézó első bérlője egy bizonyos Sztipics Márk volt (később a Szerb király kávéház [Bárány Szálló] bérlője), őt követően pedig, egészen 1946-os bezárásáig, Josip Kujundžić működtette a szabadkaiak kedvenc helyét.

  Sajnos kevés fotó maradt fenn a régi kávézó belsejéről, de azok csodaszép bútorokról és berendezésről árulkodnak. Đorđe Popović Munjatović: Subotica 1922 című útikönyvében eképp ír a városról: "...itt van egy kávéház is, egyike a legszebbeknek az országban."

  "Nyáron a szabadkaiak kedvelt találkahelye volt, hisz a kovácsoltvas kerítéssel körülvett kerthelyiségből remek kilátás nyílt a korzóra, a sétálókra, egy időben pedig a villamos is ott haladt el."

  Munjatović szűkszavú dicsérete mellé egy 1916-ból származó fénykép hátoldalán található írásból tudunk még némi fogalmat alkotni a kávézó belső szépségéről: "A kávézóban 80-100, márványból és tölgyfából készült asztal volt. Az étkészlet kínai porcelán, ezüst evőeszközökkel. A falakon 46 nagy és 70 kisebb tükör. Állandó jelleggel 20 pincér dogozott, idényben még 30, 17 szakács és 8 kávéfőző asszony."

  1946-ban, miután bezárták, a Na-ma áruház költözött a helyére, majd a 70-es években ugyanott a Kóstolda nyitotta meg kapuit (az emeleten egy részében pedig az Agros nevű étterem). Végül, 1997-ben a korzó felőli oldalon a McDonald's kapott helyet.

MEGJEGYZÉS: Az idézetek Boško Krstić: Városháza, a szabadki csoda című könyvéből valók.