Munk Artúr (1886-1955) szabadkai születésű író Köszönöm addig is... című életrajzi művét így kezdi: "Poros szülővárosom, Szabadka a világ legnagyobb faluja. Kegyetlen szél söpri az utcák porát egyik kerületből a másikba, teleszórja szemünket, szánkat, tüdőnket finom, üvegszerű porral, aztán - mint aki jól végezte dolgát - megpihen, hogy másnap mindent előről kezdjen."

  Az én poros szülővárosom is Szabadka, akárcsak Kosztolányié, Csáthé vagy Lévay Szilvi bácsié. Ez a város nevelt fel, ide kötődnek érzéseim, emlékeim, s járjak bárhol is a világban, ide húz haza a szívem.

  Lehet, hogy elfogult vagyok - sőt biztos! -, de szerintem Szabadka más, mint a többi város.

  Ha Te is így gondolod, ha neked is ide húz haza a szíved, vagy csak rokonszenvet érzel a város, s az itteni emberek iránt, akkor Neked is készült e lap. De ha csak átutazó vendég vagy a valós és virtuális világ megannyi városán, akkor is hívlak: jöjj, pihenj meg itt, Szabadkán, s én megmutatom, milyen a város, amikor nem fúj a szél...